Idejében

Alszik mélyen ifjúságunk,
föl  kell ébreszteni,
veszélyben van a jövőnk
ha nem fog ébredni!

Zárjuk akkor vak börtönbe,
ha csak úgy menthető?
Ne nevezzük büntetésnek:
mert még ébreszthető!

Legyenek jók a nevelők,
mi  ne bántsuk őket,
legyenek bár kemények is,
csak jól neveljenek!

Sose bántsák a nevelőt,
ha egy kicsit kemény,
csattanjon el az a pofon,
hogyha van még remény!

Az utolsó pillanat is
használható arra,
hogy a gyengét erősítsük,
s legyen akarata!

És, ha mindez megtörténik,
akkor mosolyogjon,
örvendjen, hogy idejében
elcsattant a pofon!