Ifjak maradtak

Beküldte Sztancsik Éva - 2017, május 8 - 18:31
 
Gyermekarcok hatvannyolc tájáról...
szemünk izzott kamaszos bájától -
ott játszottunk, hol szüleink tették, 
gödörparton nem nőtt a betegség. 
 
......
 
Könnyharmat ült pilláimra minap,
tekintetem húzta, mint az iszap -
bukdácsoltam korhadt gátjaimban...
szomjam olt'ni állott kútból ittam.
 
Megidéztem pár régi barátot...
kikkel (te Úr) országodat járod -
olyan zsengén rendelted fel őket...
épp, hogy éltek valamit előtted.
 
Vittél komát, szerelmet magaddal,
mi maradtunk, míg a pillanat hal -
és ha már az sem él, időnk leáll...
békét lelünk, az érzés szerteszáll.
 
.....
 
Gyermekarcok hatvannyolc tájáról...
ösvény nyílt meg a Holnap házától -
némelyeknek elfogytak az utak...
Hol szárnyalhat most az ifjú tudat?
 
(2017. április)
 

Hozzászólások

Csilla képe

Csilla

2017, május 9 - 12:23

Révedező, a jövőbe kicsit talán félve tekintő vers. Fel a fejjel! :) Szeretettel jártam itt.

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2017, május 11 - 19:55

Köszönöm szépen látogatásodat, kedves szavaidat, Csillám.

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2017, május 9 - 21:37

Veled együtt tévedtem én is vissza  a múltba! Tetszéssel olvastalak!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2017, május 11 - 19:56

Örömmel fogadtam tetszésed kinyilvánítását, melyet hálásan köszönök, Katám.