Ingem alól

Ingem alól

Izzadt ingem alól majd szűz papirosra, nevetve,
írom a verseimet, hogyha a Múzsa ügyel.
Csendes eső hull csüggedt házfalakon le az útra.
Angyal nyitja szemét, könnye a földig elér.

Tájszomorító négykerekek dübörögnek a hídon.
Füstöt eszik ma a hon, csillaga, fénye sehol.
Ablakon innen nézem a bokrosidő-utazókat…
Én már nem rohanok. Földemen itt maradok.

Hozzászólások

Csilla képe

Kedves József, ezt a remeket ide vagy a pályázatra szántad?

 

Kedves Csilla!

Köszönöm.
Az nem volt a kiírásban, hogy ne lehetne kettő írással szerepelni, így ha lehet, ezt a verset is indítanám a pályázatra.
Ám mivel szeretném az oldalon helyemet továbbra is biztosítani, ezért jelentkeztem a saját blogomra. És mivel most állítom össze harmadik, válogatott és új versek kötetemet, engem is meglepett egy-egy írásom létezése. Hiszen némelyiket már el is felejtettem, nem szerepelt sehol, s talán találok még egy-két érdemlegest, amellyel számíthatok érdeklődésre.

Köszönettel és barátsággal üdv: József

Csilla képe

Rendben, kedves József, átteszem a pályázatok közé is.

Várjuk régi, új verseidet a saját blogodba!

 

Jó. Rendben.
Kedves Csilla!
Köszönöm.

József