Irodalmi kávéház

A régi korokban nagyjaink kedvenc kávéházi időtöltése volt különböző nyelvi és irodalmi feladványok kiagyalása, illetve az azoknak való megfelelés. Az egyik ilyen komolyan vett, mégis játékos  feladat volt nyelvünk tíz legszebb szavának megnevezése, melynek számos neves költőnk tett eleget. Irodalmi kihíváskét említhetjük azt a feladatot, amelynek során megadott szavakra kellett minél rövidebb frappáns verset írni. Persze, az így keletkezett szösszenetek, bökversek nem mindig maradtak fenn, hiszen a cél nem annyira a klasszikus érték létrehozása, inkább a kihívásnak való megfelelés, olykor a szórakoztatás volt. Az alábbi két versem ezen két dolgot próbálja összekapcsolni. Az első a Kosztolányi Dezső, a második pedig a Paul Valéry által megadott (szerintük) tíz legszebb szóra épült. Önként vállaltam nehezítésként, hogy nyolc szótagos sorokban, két-két szakaszban oldom meg a feladatot, a megadott szavak sorrendjét is tiszteletben tartva, és semmilyen ragot, vagy toldalákot nem aggatok a szavakra.

Elmúlás

 ( láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.)

Elhamvadt rég a nyári láng,
és pilláinkon ül a gyöngy;
mint jó anya, úgy vár miránk
az ősz, az alvó szűz göröngy.

Se toll, se kard, már nincs babér,
asszonyarcon a csók manír.
Kalandra nem hajt már a vér,
csöndes a szív, akár a sír.

2013. jún. 20.

Tóparton

(tiszta, nap, arany, tó, hegyfok, egyedül, hullám, levél, csermely, fuvola).

Oly tiszta ma a Nap szeme,
arany medence most a tó,
a hegyfok mintha fénylene,
egyedül csak a Hold fakó.

Hullám kél lenn a víz színén,
gondola lett egy kis levél,
a csermely meg ledér szirén,
s mint fuvola, a szél zenél.

2013. jún. 20.