Irodalomtörténeti szösszenetek - 32.
Az a politikai libikóka…
Semmi sem érdemel annyi szarkazmust, mint a politika. A napi politikai jelszavak “irodalomba emelése” az irodalmi nyomorúság Mekkája volt minden időben, és ma is az. Ennek ellenére mindig akadnak zarándokok…
Az a politikai libikóka…
Németh László 1954-ben olyan szemrehányást kapott, hogy túlságosan kötődik a magyar kultúrához, a hazai hagyományokhoz, nem eléggé szocialista realista…
Tizenöt év múlva újabb kritika érte: túlságosan kötődik a magyar kultúrához, a hazai hagyományokhoz, provinciális, nem követi a modern nyugati irányzatokat.
Az a politikai libikóka…
A jóhiszemű ember azt gondolná, a kőkeményen vonalas idők után 1969-ben, amikor már javában tartott az olvadás, más szelek kezdtek fújni…
Lehet.
De a személyek azonosak voltak.
Hozzászólások
Toma
2013, február 5 - 23:43
Permalink
Jó! Es meg mindig ismerős...
Jó! Es meg mindig ismerős...
M. Karácsonyi Bea
2013, február 6 - 18:18
Permalink
Bizony, jó.:)
Bizony, jó.:)
lnpeters
2013, február 6 - 22:42
Permalink
Köszönöm!
Köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)