Irodalomtörténeti szösszenetek - 35.

Mi kell ahhoz, hogy valaki jó író legyen? Igen sokféle választ olvastam már, a legtöbb a szerencsére vagy merőben külsődleges tényezőkre volt kihegyezve.

Akadt már olyan magyar íróember, aki számos nyelvet beszélt, igen jól tudta eladni magát, nemzetközi kapcsolatok kiterjedt hálózatával rendelkezett, képes volt befurakodni bárhová, félrevezetni akárkit, és a tollat sem forgatta rosszul. Csak éppen erkölcse nem volt. Anélkül meg? Díjat persze lehet nyerni…

Volt egyszer egy Zerffi Gusztáv nevű tollforgató…

Jó nevű kritikus volt, a Honderű című divatlapnál tevékenykedett. Mint kritikus, a mű-népiesség olyan édeskés-nyálkás termékeit dicsérte, amelyek ma már olvashatatlanok.

Amikor feltűnt a színen Petőfi Sándor, Zerffi esküdt ellensége lett a nagy költőnek, egyik elfogult recenziót a másik után írta ellene. Ki ez a Petőfi? Nem is tud verset írni! Megszegi a kánon szabályait! Jöttment vidéki tahó!

Zerffi Gusztávról Frank Tibor írt kitűnő könyvet (Frank Tibor: Egy emigráns alakváltásai. Zerffi Gusztáv pályaképe 1820–1892. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1985, 330 p.)

Rövid szabadságharcos pályafutás után (általában számvevő, géhás, stb szolgálatban, a bőrét sose kockáztatta) Zerffi mester legkésőbb 1849 végén az osztrák titkosszolgálat fizetett ügynöke lett. Minimum tizenöt évig űzte ezt a mesterséget. Időnként személyesen Alexander Bachnak jelentett.

Mint spicli, varázslatos “karriert” futott be. Ő lett a legjobban fizetett osztrák besúgó. Előbb a magyar emigráció bomlasztásán fáradozott, Kossuth, Szemere, Vetter Antal környezetében tűnt fel, később külföldiek nyakára küldték: Gottfried Kinkel, sőt Karl Marx “munkatársa” lett. Mindenkit félrevezetett.

A ritka alattomos spion spicli-hivatásának gyakorlása közben tudományos munkára is szakított időt, sőt, ő lett a londoni Royal Historical Society tanácsának egyik első elnöke….

Hát ha még erkölcse is lett volna…