Irodalomtörténeti szösszenetek - 38.
Egy “kis nemzet” irodalma nem akkor hoz létre egyetemes érvényű művet, ha buzgón majmolja “nagy nemzetek” irodalmának aktuális divatjelenségeit, hanem csakis akkor, ha mer – önmaga lenni. Akkor járulhatunk igazán hozzá a nagy egészhez, ha “műveljük kertjeinket”, a magunkét.
Szinte minden korban akadnak azonban olyan tollforgató társaink, akik – a kortárs hazai írások koncepció nélküli pocskondiázása mellett – buzgó nyáladzással magasztalják és utánozzák a divatos külföldit, eközben pedig rendkívül széles látókörűnek képzelik magukat.
Ez probléma volt a reformkorban is. 1847-ben nem kisebb személyiséget inspirált egy dühös cikk megírására, mint Erdélyi Jánost, a kor egyik jeles esztétáját és kritikusát. Annak idején ő adta Petőfi kezébe Arany Toldiját.
Erdélyi egyebek közt a következőket írja (Akkoriban a divatos francia volt a leginkább majmolandó irodalom.):
“Mi gyűlöljük, igenis nem a valódi romantikát, hanem azt, amelyet ti annak hisztek; gyűlöljük azt a nehéz-nyavalyás modort, mely epileptikus görcsökben vonaglik végig sok vizenyős novellán, melyeknek minden jó oldala az, hogy magyar nyelven írattak, de belőlük saját alkotó erőnkre soha nem fog ismerni senki, mivel a lélek bennök fattyú szellem, a minta közvetlenül párisi, ekkép a szegény magyar irodalomnak nem marad más belőle, csak a szó. Igenis: szó, szó, szó! Mint Hamlet mondaná. Ezt a szóromantikát gyűlöljük mi s óhajtunk irodalmunknak a leginkább elfáradt francia és minden idegen befolyástól minél előbbi felszabadulást.”
A patvarba! Bő százötven éve írta…
Mitől ennyire ismerős?
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, március 27 - 00:54
Permalink
:))Nos, igen.Manapság
:))Nos, igen.Manapság összeérnek a nemzetek, nyitottak a határok.Egyre inkább közös Európai kultúra is kialakulóban.És az sem biztos, hogy majmolunk, csak egyszerűen ugyanaz tetszik egy időben, ami nem is véletlen, hiszen azonos irányzatok lesznek divatosak, már-már semmi időeltolódás nélkül.
Persze a magyarságunkat meg kell őrizni, de vannak erre hivatott műfajaink, szokásaink.Szerintem.
lnpeters
2013, március 28 - 23:49
Permalink
Sea, a "közös európai" is
Sea, a "közös európai" is csak akkor jó, ha megőrzi sajátos helyi és nemzeti jellegét...
Soha ilyen nagy szükség nem volt a helyei kultúrák erősítésére, hogy el ne sodorjon bennünket a nagy "atlanti elbutulás", - ahogy a franciák mondják.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
M. Karácsonyi Bea
2013, március 29 - 08:49
Permalink
Persze, ezzel egyetértek,
Persze, ezzel egyetértek, ezért mondtam-írtam, ennek megvannak a lehetőségei. És kell.
Azt gondolom, az oldalunk éppen ilyen.Erősíti a kultúránkat, és értéket ad.
lnpeters
2013, március 31 - 23:24
Permalink
Igen, drága Sea - ezért
Igen, drága Sea - ezért csináljuk!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Mysty Kata
2013, március 27 - 20:27
Permalink
Voltak, vannak és lesznek
Voltak, vannak és lesznek majmolók, kilengők, újítók...felerősödhet, ha keveredünk! De akkor az már nem gyökereinkből hajt ki...hibrid lesz, génmódosított..Bocs!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, március 28 - 18:00
Permalink
Jó kérdés! Kincsekre leltem
Jó kérdés! Kincsekre leltem ebben a néhány mondatban is. Örülök, hogy elolvastam. :)
lnpeters
2013, március 28 - 23:47
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
barnaby
2013, március 29 - 00:40
Permalink
Igazad van...az elbutulás,
Igazad van...az elbutulás, butítás, az előre megtervezett, és szándékos...ezt azt hiszem, mindnyájan tudjuk. Kezdve az óvodás kortól, amikor a legfogékonyabb az emberi elme a szépre , a jóra, -és természetesen a blődségre is...(lásd, a szájbarágós, gügyögős, semmitmondó tévés sorozatokat, rajzfilmeket, jó drágán eladható figurákat, "majmolható hősöket"Nem sorolom tovább, mert csak felhúzom magam...Igaz az a mondás, hogy "nyelvében él a nemzet"-pontosan ezt akarják megtörni a sok felesleges műmajerkedő kifejezéssel, amit használunk, hiszen van rá szebb, és kifejezőbb magyar szó.Kiutat már nem nagyon látok, sajnos, a "nagy számok törvénye alapján" a sorsunk megpecsételődött...lehet, hogy túl pesszimistán látom a dolgokat, (bár így volna), de kételkedem ebben is... A jót, nem szégyen átvenni, megtartani, ezt már több nagy nemzet fiai nagyon fényesen bebizonyították...sajnos , amit mi csinálunk, az tényleg csak majmolás...Jó kis gondolatébresztő szösszenetet írtál,gratulálok, és üdvözöllek:B