Irodalomtörténeti szösszenetek - 3.
1938-ban a könyvnapi sátorban lelkesen dedikált Móricz Zsigmond.
Tartották elé a különféle műveit, és sorra aláírta. Közönséges autogramokat is adott. A végén már nem nagyon nézte, mit ír alá…
Néhány hét múlva jelentkezett nála egy szabósegéd.
- Móricz úr, a mesterem üzent önnek. Móricz úr csinos összeggel tartozik neki, kéri, hogy mihamarabb rendezze.
Az író nagyot nézett.
- Nem tartozom semmilyen szabómesternek!
Márpedig a szabómester kitartott. Neki hiteles aláírása volt, Móricz Zsigmond kötelezettséget vállalt, hogy kifizeti a méregdrága öltönyt, amit az egyik kuncsaftjának készített. A ruha elkészült, tessék fizetni!
- Miféle kötelezettséget vállaltam én? – rökönyödött meg az író.
A szabó felmutatta.
Bizony, Móricz hiteles aláírása…
A könyvnap! A sátor!
Üres lapot írattak alá vele, és fölé írták a kötelezettség-vállalást.
Bírósági ügy lett belőle. Akadt ügyvéd, aki nem vállalta az író képviseletét.
Szerencsére a bíróság hamar elismerte az író jóhiszeműségét.
Az írók pedig megfogadták: kizárólag a könyvükbe dedikálnak…
Anno 1938…
Hozzászólások
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, június 6 - 06:37
Permalink
De jóó! Miket meg nem tud
De jóó! Miket meg nem tud az ember.
Köszönöm.
M. Karácsonyi Bea
2012, június 6 - 09:53
Permalink
Nekem is tetszik..:)
Nekem is tetszik..:)
Toma
2012, június 6 - 11:08
Permalink
Na, ha megjelenek, akkor
Na, ha megjelenek, akkor figyelek rá :)
Köszönjük, Laci, érdekes és tanulságos történet!
lnpeters
2012, június 6 - 21:58
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)