Isten adhat...
Alkonyég a fák ruhája,
ősznek ebben nincsen párja...
Vére, - látod? Mennyi bája !
Olyan ez mint égő fáklya!
mystyK
https://scontent-fra3-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xaf1/v/t1.0-9/12032236_1018651854826411_2922514648222565344_n.jpg?oh=74fb5572cf04094418f0d426f3a5cc76&oe=566ECB91
Gondolatok
Isten adhat, el is vehet,
joga csakis neki lehet!
Minden más csak utánzata,
szájíze sincs, csupán szaga.
Elvárni csak, annak szabad...
'ki Lélekben szabad marad!
Zsarnok nem lesz, elküld messze...
hasonlókat nagyon messze!
A zsarnok mind, mind kegyvesztett!
Élni akar a helyeden,(helyetted)
Szenvedélye nagy hevében,
A maga kénye kedvére!
Mysty Kata
2015.09.17.
Mysty Kata : Emberi sors a falevélé
Mennyi fájó sebet hordunk.
Elhullatunk éveket.
- Emberi sors a falevélé...
S ha magába zárja otthona,
hattyútojásból Lédákat nemzhet.
Adósa lesz az enyészetnek,
és adózhat a végtelennek.
Szomorú szép a végjátéka,
az elmúlásnak ez adaléka.
Minden hattyúdalban
a vágy borong,- meghaló,
és fájón felmagasztaló.
https://scontent-fra3-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xft1/v/t1.0-9/12002312_932968936774238_5885306028397338976_n.jpg?oh=f6fd8e404345969867c7c2ce6c51d7be&oe=56619C04
Tanár voltom: sorsom - egy életen át.
Táblára róttam föl a tudományt.
Vázlatok tucatjai lepték el polcaim,
Dolgozat- rengeteg tetőzte gondjaim.
Nem csoda, - otthonommá vált az iskola,
mint Isten háza; lelkem temploma.
Égtem; bennem a lángok, folyton égők…
Fényüket nem halványították bús idők.
Forrás: http://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/139049
Pieris.hu - interaktív művészeti portál
Mysty Kata
Néma tanítók
Nem vagyok költő,
csak egy amatőr,
lelkesen verselő...
Tollal kelő-fekvő,
könyveket kedvelő,
gyerekeket nevelő,
csak magával perelő,
nyugdíjas verskedvelő.
- Senkivel nem vetekszik,
sajnos mégis öregszik.
Kérdez és felel,
s hátha megfelel...
Helyet persze cserél,
- ezzel bizony él;
s lesznek idővel,
helyette; versei
néma tanítók.
Mysty Kata : Csak sajátod...
Őszi levél táncba kezdett,
Játéka nekem is tetszett.
Össze - vissza kóboroltunk,
Amíg csak el nem fáradtunk.
Közben összebarátkoztunk,
Egyről-s másról szót váltottunk.
Eltévedni nem érdemes,
Saját utad az érdekes!
A vándorlás szánni való,
jól aligha - megoldható.
Tönkre tettük földi mezőnk,
Korrigálni lesz-e erőnk!?
A homokra építkeztünk,
a vizünkre - legyintettünk.
Egy kevéske kútja sekély,
Szomjúságunk hozhat bajt még..
Máshol mást is - utolér!
https://scontent-lhr3-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xat1/v/t1.0-9/12042927_933093453428453_2746556571321311671_n.jpg?oh=73ac5869b58418913653a21124e8398d&oe=569CAF1E
Szeret engemet az Isten..
Jó Szavában mindig hittem,
Jószemmel nézi "elestem"
Azt is sejti, hogy kilestem.
Szeret engemet az Isten,
Engedelme készen, fixen.
Tudom, ennek mi az ára,
Lelkem felé mindig tárva!
Makacs voltam, öntelt kemény,
kőszív bennem szakadt szegény!
Cserben mégsem hagyott engem,
Próbák sorával ért tetten!
https://scontent-lhr3-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xft1/v/t1.0-9/12039768_933101143427684_8212686591934820380_n.jpg?oh=06c2d0a242412fc26147e67acfbf9e7b&oe=565ED0AF
Mysty Kata : Szeret az Isten
Db. 2015.09.16.