Isten már általunk teremt

Isten már általunk teremt,

Vagyunk a káosz,

Vagy a Rend.

Tavasszal virágban a fák,

Újjászületik a világ.

Isten tavaszi kabátban

Sétál a ritmus-határban.

Fejlődünk-e

Vagy stagnálunk?

Már minden tényező nálunk.

Ami Jó,

Tovább őrizni,

Jóhoz mindig csak

Jót tenni...

Mi minden várhatna még ránk,

Hogyha a Mértéket tudnánk...

Sötét világban

Szürke csend...

Isten csak általunk teremt.