Itt a sarkon

Almássy János

Itt a sarkon

András,
Megengedem magamnak -
tegezlek, nem láttalak még,
most itt a sarkon kereslek.
Figyelsz, és vársz engem,
s én jövök, hogy ne légy
egyedül, de látom,
otthon érzed magad.
Nem ismertük egymást,
most kezet szorítunk,
elbeszélgetünk, és -
mi mindkettőnknek drága -
Tündérkertről álmodunk.
Elvesztettük ugyan,
de újat építünk,
s a falba helyezzük
édes anyanyelvünk,
óvja, és megtartja
a mi hős nemzetünk.
Virágot láthatsz még,
és, ha majd hazatérsz,
hogy mit ígért anyád,
most is arról beszélsz,
nyugalmadat őrzi,
és fáj, ha bántanak.
Úgy mondják: kedvezett
a hatalom neked,
és te elfogadtad,
az segített rajtad.
A nőket szeretted,
ma rólad beszélnek,
együtt mentek bálba,
és táncolnak veled.
Nyelvünket ápolod,
s látsz még veszélyeket,
de, ha róluk beszélsz,
egyre fenyegetnek.
Tehetnek akármit,
én vigyázok reád,
eljövök gyakrabban,
és nem fenyeget vád.
Jövök, s nem hallgatok,
fenyegessen bárki;
én mindent elmondok.
Itt a sarkon, ahol
találkozunk, este
van, sötét borul ránk,
elmondjuk imánkat:
légy velünk, Mi atyánk!