Jégmező az Időben

Beküldte lnpeters - 2017, január 25 - 22:59

Medrében néha holtra fagy
A vénülő Idő,
Ilyen korokban csúszik el
Minden tisztes Jövő.

Vad jégmezővé változik
A hallgatag Jelen,
De csak a távoli Jövő
Lesz majd embertelen.

Álszent, sikamlós jégmezőn
Rossz, sunyi köd tolul;
Mögötte vigyorog a rém -
Még láthatatlanul.

Hozzászólások

Csilla képe

Csilla

2017, január 26 - 11:06

Ijesztő belegondolni a holtra fagyott, hallgatag jelenbe és következményeibe. Jó vers.

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

hzsike képe

hzsike

2017, január 26 - 11:18

Reméljük soha nem látjuk meg azt a "rémet" drága Laci.

Ölellek.

hubart képe

hubart

2017, január 26 - 21:09

Sajnos, ez a veszély nagyon is fenn áll... Erős képek, jó vers! Gratulálok! 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2017, január 27 - 13:43

Kedves Laci!

Ne jöjjön az a rém, vagy remélni lehet, remek a vers...

Erzsike

lnpeters képe

lnpeters

2017, január 27 - 17:57

Sajnos itt ólálkodik... Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)