Jézus él

- hozz magaddal fenyőfát!

Díszei közt legszentebb;
az angyali szeretet.

Szaloncukor szemeken
- csilingel a kegyelem.

Nem kell semmi több ennél,
fogyva lesz több, Jézus él!

Jézus él!

Kérlek szépen, Messiás
- hozz magaddal fenyőfát!

Szaloncukor szemeken
- csilingel a kegyelem.

Díszei közt legszentebb;
az angyali szeretet.

Nem kell semmi több ennél,
fogyva lesz több, Jézus él!

Mysty Kata

Mysty Kata

Jön vele a Messiás

Napfény bújt a hó alá,
alatta fut, meg-megáll...
Keres, talál félereszt,
rajta a fény egy kereszt.

Mellé hó hull, csepp tolul,
elmozdul, de makacsul
átcsöpög, - így öleli,
csók a pecsét, eljegyzi.

Olvadozik szavától,
ám a deres szikrától
felhevül, és melegebb...
ember szíve hevesebb!

A karácsony itt van már,
szívünk lengő kék taván...
szirmát bontja szívvirág,
jön vele a Messiás.

Mysty Kata
Jön a Messiás

Napfény bújt a hó alá,
jöhet, jön is ráadás,
keresne kicsi ereszt,
fény rajta - visszeres.

Hócsepp így hozzá simul,
nem mozdul, sőt makacsul
lecsöpög. - Átöleli,
elcsattant csókja jelzi.. .

Elolvad így magától
deres lesz , de hamvából
felhevül, s még melegebb
szívet kér -  esedez!

Karácsony ! -  itt van már,
szívekben, mint a taván
szirmot bont - a szívvirág,
vele jön a Messiás.

Mysty Kata
Sugárban fény...
 
Istállóban szürke fény,
A sötétben füst és "félsz",
Láng lobban, nem szalmaláng,
Világ Fénye - haza vár.
 
Odatéved a pásztor,
ragyog a fénylő jászol.
Odaér a bölcs király,
három, nem egy, meg is áll.
 
Kegyeletét rója le,
"Isten Fia! Trónja lesz!
Hódol Neki a világ,
hisz kegyelme egy Titán!
 
Az a Fény a mienk is,
jut belőle nekünk is,
Gyertyafényt gyújts, -már elég...
Sugárban Fény, az Te légy!