Kóborló dallam

 

Szellő zúg, pattog az ág,
üvegen doboló eső;
nyáresti szélszerenád,
kóborló dallamot vető.

 

Sivatag, homokkalap,
ősi sziklákat belepő;
zeng a kő, ha kel a Nap,
kóborló dallamot vető.

 

Itt patak csörgedezik,
ott tenger, morajló erő;
magas, mély váltakozik,
kóborló dallamot vető.

 

Élő és változatlan,
mind hangokat csal elő;
akarva-akaratlan
kóborló dallamot vető.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Ráhangoltam.Mi is kóborolunk a dallammal...Jó volt!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Köszönöm szépen, kedves Kata. Jó is néha kóborolni...

M. Karácsonyi Bea képe

Én is ráhangolódtam, szép mondanivaló...

Haász Irén képe

Örültem, és köszönöm, Sea.

Haász Irén képe

Mint kotta sorára hangjegyek...:))))

Köszönöm.

Gratulálok!
Beszippantott a dallam és a hangulat. Láttam/hallottam magam előtt :).

Haász Irén képe

Örülök, hogy ez a véleményed. Köszönöm szépen.

Schvalm Rózsa képe

Nagyon szép, tetszik mint minden versed.

Szeretettel olvastam: Rózsa

Haász Irén képe

Igazán kedves vagy, Rózsa, köszönöm szépen!

vati képe

Valóban szép ez, Irénke kedves! Viszont a "nyáresti szélszerenád" legyen így, biztosan csak elütés...

Varga Tibor

Haász Irén képe

Így van, nagyon köszönöm!