Köd terül az éjszakára

Köd terül az éjszakára,
Hold bújik téli magányba.

Január ágya vetetlen,
Hideg az ég és kietlen.

A köd mögött sötét tömeg,
Tán erőt gyűjt a tél-sereg.

Köd terül az éjszakára,
Ásít a Múlt télre, sárra.

Hazám síró, öreg telek,
Ostromolják hazug szelek.

Jövőnek Remény az ára;
Köd terül az éjszakára.