Köd-világban hazafelé

Köd-világban hazafelé...
Alig látok magam elé.

Ezüstszárnyú köd-démonok
Fantomserege kavarog.

Út mentén egy lámpa sem ég
Sötéten tornyosul az ég.

Köd-világban hazafelé...
Tejszínű köd magja felé...

Erőlködik a reflektor,
Felettem köd-inkvizítor...

Vastag köd-hullámvonalak
Sötétben felém rohannak...

Köd-világban hazafelé...
Minden sóhaj az Istené...

Az útburkolati jelek
Mentén  araszolva megyek.

Összefolyik ég és a part,
Csak sejtem némelyik kanyart.

Köd-világban hazafelé...
Örök ösvény az emberé...

Olyan a köd, mint az Élet,
Minél sűrűbb, annál vénebb...

Köröskörül tán emberek...
De én - Hazafelé megyek.

Köd-világban hazafelé...
Hazafelé...
Otthon felé...

Van szembejövő forgalom,
Hálás örömmel fogadom.

Távolban remegő fények;
Örök életű a Lélek...

Jön a város...
Fény-csobolyó....
Valahol ott vár Anikó...

Köd-világban
Hazafelé...
Amíg élek,
Hazafelé....