Kánikula
Beküldte Haász Irén - 2015, szeptember 2 - 18:51
Őrzi a hőt ez a város az esti sötétben,
pattan a kéreg a fán,
puskalövésnyire szól.
Elnémultak a házőrző ebek, Úr szemeképpen
virrasztó kamerák
pásztázzák az utat.
Trópusi éjszaka, hűst se bocsát ki, irigyli az embert,
fáradt verssor apad,
másik nem született.
Így foszlik, pereg édes idő, s vele szépség
nap nap után, remeket
hasztalan írna a kéz.
Hozzászólások
hzsike
2015, szeptember 2 - 19:47
Permalink
Imádom a daktilusokat, a
Imádom a daktilusokat, a hexamereteket neg főképp. Azonnal ráéreztem a szeretett " ízekre". :) Jó volt itt.
Ölellek.Zsike :)
hubart
2015, szeptember 2 - 22:18
Permalink
Szépen lüktet a versed,
Szépen lüktet a versed, kedves Irénke.
Bieber Mária
2015, szeptember 3 - 10:52
Permalink
Nagyon klassz disztichonokban
Nagyon klassz disztichonokban megírt kánikula-vers. Formailag, tartalmilag tetszik. Gratulálok, kedves Irénke.
Bieber Mária
(Hespera)
Schvalm Rózsa
2015, szeptember 3 - 17:19
Permalink
Kedves Irénke! Nagyon szép és
Kedves Irénke!
Nagyon szép és valós volt.
Szeretettel gratulálok! Rózsa
Haász Irén
2015, szeptember 3 - 17:53
Permalink
Nagyon köszönöm.
Nagyon köszönöm.
Balla Zsuzsanna
2015, szeptember 3 - 19:40
Permalink
Nagyon jó! Tetszik! A
Nagyon jó! Tetszik! A kánikuka viszont nem!