Kánikula

Beküldte Haász Irén - 2015, szeptember 2 - 18:51

 

Őrzi a hőt ez a város az esti sötétben,

pattan a kéreg a fán,

puskalövésnyire szól.

Elnémultak a házőrző ebek, Úr szemeképpen

virrasztó kamerák

pásztázzák az utat.

Trópusi éjszaka, hűst se bocsát ki, irigyli az embert,

fáradt verssor apad,

másik nem született.

Így foszlik, pereg édes idő, s vele szépség

nap nap után, remeket

hasztalan írna a kéz.

 

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2015, szeptember 2 - 19:47

Imádom a daktilusokat, a hexamereteket neg főképp. Azonnal ráéreztem a szeretett " ízekre".  :) Jó volt itt.

Ölellek.Zsike :)

hubart képe

hubart

2015, szeptember 2 - 22:18

Szépen lüktet a versed, kedves Irénke. 

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2015, szeptember 3 - 10:52

Nagyon klassz disztichonokban megírt kánikula-vers. Formailag, tartalmilag tetszik. Gratulálok, kedves Irénke.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2015, szeptember 3 - 17:19

Kedves Irénke!

Nagyon szép és valós volt.

Szeretettel gratulálok! Rózsa

Haász Irén képe

Haász Irén

2015, szeptember 3 - 17:53

Nagyon köszönöm.

Balla Zsuzsanna képe

Balla Zsuzsanna

2015, szeptember 3 - 19:40

Nagyon jó! Tetszik! A kánikuka viszont nem!