Kánikula-asszonyság
Beküldte lnpeters - 2016, június 25 - 21:23
Kánikula-asszonyság
Lépett a színpadra,
Nyár-Színházban ősidőktől
Ő a primadonna.
Jól sikerült belépő
Pogány tűzben égve;
Izzad már a primadonna
Lelkes közönsége.
Egyedi mutatványa
Természetjog-védett;
Színésznő vetkőzteti a
Színpadról - a népet.
Kánikula-asszonyság,
Tűz-rúzsos a szája,
Hőséget lebeg felettünk
Tűzvörös szoknyája.
Negyven fok meleg tükrében
Önmagát szemléli,
Fölényét télre, esőre
Sohasem cseréli.
Tudja, utána az egész
Világ feje főne,
Féljük, tiszteljük, csodáljuk
Elbágyadunk tőle.
Kánikula-asszonyság
Nem lát önmagától,
Ingerli a publikumot
A győzelmi mámor.
A közönség várja már a
Csendes, hűvös estét;
Kánikula-primadonna
Őrjítő jelenség.
Hozzászólások
Bieber Mária
2016, június 26 - 16:40
Permalink
Zseniális allegória! Nagyon
Zseniális allegória! Nagyon tetszik az egész vers! GRATULÁLOK!
Bieber Mária
(Hespera)
lnpeters
2016, június 27 - 13:21
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Haász Irén
2016, június 27 - 14:42
Permalink
Pazar!
Pazar!
Csilla
2016, június 28 - 19:37
Permalink
Pompás a főszereplő és az
Pompás a főszereplő és az előadás is! Gratulálok! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2016, június 28 - 22:55
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)