Kankalin

H.Gábor Erzsébet
Kankalin
 
Hegy tövében áll a ház,
mállik róla már a máz,
ablak nincsen, szétesett,
szúette a vén keret.
 
Ballagok a földúton,
szoknyám leér, fölhúzom,
harang hallik, félrever,
apró madár énekel.
 
Minden tarka-vadvirág,
visszaring a jóvilág,
nehéz szívvel baktatok,
dédapámék laktak ott.
 
Csokrot szedek, kankalint,
szeretem e sárga színt,
ragyog a Nap, rám nevet,
melengeti lelkemet.
 
Megállok a ház előtt,
megríkat a délelőtt,
ablak nincsen, szétesett,
szúette a vén keret.
 
Penészes a kis szoba,
léptem fáradt, tétova,
oltárt rak a gondolat,
ráteszem a csokromat.
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Csodaszép vers, öröm olvasni.

Erzsike

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsikém.

Ölellek:Zsike :)

Bieber Mária képe

Gratulálok szeretettel, kedves Zsike, gyönyörű versedhez.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Hespera.

Szeretettel:Zsike :)

Mysty Kata képe

 Csodállak!Annyira szépen írod!!!Legyen jó napod!kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Köszönöm drága Katám! Viszont kívánom Neked is. Nagy ölelésem:Zsike :)

Csilla képe

Nagyon szép emlékező vers, gratulálok, Zsike! 

:)

hzsike képe

Neked is köszönöm szépen, kedves Csillám.

Ölellek.Zsike :)

hubart képe

Megható emlékezés. Szeretettel olvastalak. 

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Feri. Szeretettel fogadtalak. Zsike :)

Haász Irén képe

Nagyon kedves, különösen a második fele. Szeretettel olvastam.

hzsike képe

Köszönöm, drága Irénkém.

Ölelésem:Zsike :)