Kapu az ideák világába

Magunkban őrizzük mindannyian,
Ki rejtve,
Félve,
Bízva,
Ki meg hitetlenül,
A Hitre vágyva...
Hátha Valaki
Egyszer
Megtalálja...

A Kapu...
Ezüst-békesség szárnyú,
Arany-alapú...

Nem hozza el
Se pénz,
Se harc,
Se kegyszer,
De ha akarjuk
Megvalósul egyszer...

A Kapu
Egy békességes, alkotó világba...

Tagadják kajla fanatizmusok,
Pökhendi rációk,
Azt állítván:
Isten halott,
S a Cél - bezárt fiók.

Azt mondják, itt a végső kánaán,
A mindenható piacgazdaság,
S a korrupció rongyos köpenyében
Az örökké szűz Demokrácia...

De tudjuk azt, hogy
Mégse...
Mégse...
Mégse...

Hogy a Múltat füstbe öltöztetik,
Holttá magyarázva erőszakolják,
Hogy virtuális, kapzsi pénz-jövendők
Pajzsként használják  csupán a Jelent,
S a változás nem mindig jót jelent...

De szélcsendes erkölcsök idején
Pillanatokra látjuk a Kaput,
És tudjuk:
Van kiút...

Egy világ, ami szent;
Egy világ, ahol Szerelem - a Rend..
Ahol minden a Szeretet,
A Szó,
Egy világ, ami nem tökéletes,
De - Jó...

Csak a Hit, ami sose alkuszik.
Bennünk és felettünk az örök Isten
Értünk imádkozik...