Kaput nyitott a végtelenbe

 
 
Kaput nyitott a végtelenbe 
egy bűvös napra az idő. 
Egy szélmalom várja remegve, 
hátha lovagja visszajő, 
 
mert Rocinanték itt maradtak, 
de a búsképű elszelelt, 
s ha nincs jó tárgya a haragnak, 
a költő minek énekelt? 
 
Forog a föld, a kapu széles, 
hatalmas csövet szőtt a fény… 
az űrből tán még jönni képes 
egy vakhitű, de tiszta lény, 
 
és akkor újra megcsikordul 
a széllapát, forogni kezd, 
s a lovag megáll, visszafordul, 
és szelíden gyökért ereszt.
 
 
A fotó Győri Zoltán alkotása (https://www.facebook.com/zoltan.gyori.photography)
A fotót és a verset a Lucien Hervé Kamera Klub "Reflexiók" c. pályázatán az Összművészeti Kiállításra beválogatták Hódmezővásárhelyen. Kiállítás megnyitó jún. 19.
 
 
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Nagyon jó! Érkezni fog még abból a "fénycsőből" sok-sok tiszta, erős hitű lény, aki nem ragad bele a saját illúziójába..:)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Remek hangulatú verset hoztál, köszönöm...

Erzsike

lnpeters képe

Remek!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Nekem is tetszik! 

Haász Irén képe

Köszönöm szépen mindenkinek.:))))

Bieber Mária képe

Tisztelettel, elismeréssel és szeretettel gratulálok, kedves Irénke!

 

Bieber Mária

(Hespera)