Kereszt alatt

 
Gyenge a nap, halovány fénykarikákat ereszt,
szél kavarog, dühösen rázza a régi ereszt,
álom alól kikacsint egy pici kék ibolya,
marja a jég levelét, messzire száll sikolya.
 
Hallja, megérti jaját, dünnyög az utcalakó,
árva a léte, de még szívpuha zugba való,
egykori önmaga úgy hitte a jót, de nem ezt,
Krisztusa lábainál sír, s vele sír a kereszt.
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Gyönyörű szép pentameterek, Csillám, gratulálok! 

Tiszta pentameterekből nem olvastam még verset, csak hexameterekkel párban (disztichon), így ilyen téren verstani újítást is hoztál! :)

 

hzsike képe

Gratulálok, megérintő, szép, míves versedhez, Csillám.

Ölellek. :)

Csilla képe

Köszönöm szépen mindkettőtök kedves véleményét! Ez a ritmus most nem kívánta maga mellé a hexát. Ezért nem is erőltettem :-)

 

lnpeters képe

Klasszikusan szép, a csattanója meg hirtelen pofán húzza az embert... Gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Köszönöm, Laci! 

 

Mysty Kata képe

Nagyon szép, le a kalappal!!!
Gratulálok szeretettel!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Nagyon köszönöm, Kata!
 

Kankalin képe

Csodájára jártam a versednek, gyönyörű. 
Köszönöm az élményt! :) 

Csilla képe

Örömmel hallom, Kankalin! :)