Késő őszidő

Sürget az időnk, megyek veled,
elfogadom felém nyújtott kezed.
Behunyom szemem, oly csodás e táj,
ha te ölelsz már semmi se fáj.
Könnyemet csókoddal törölöd,
az én örömöm a te örömöd.
A te bánatod az én bánatom,
sorsodban magam sorsát látom.
Megállt velünk a késő őszidő,
csak jelen van, sejtelmes a jövő.