Kettőt egy csapásra
H.Gábor Erzsébet
Kettőt egy csapásra
Apám! Szavad mindig jóra int, én tudom,
de, hogy válasszak mondd, a két lovag között,
szívembe bánat, féltés, fájás, költözött -
mert ha rosszul döntök, biztos, hogy elbukom.
Nehéz nagyon, hiszen mindkettő úgy szeret,
bennük oly nagy a tisztelet, s a hódolat,
bókolva fényeznek, s adtak már oly sokat,
egyik szemem sír, míg a másik meg nevet.
Kezemet egyikük úgy kérte meg épp ma,
ha övé nem leszek, eldobja életét,
s könyörgőn nyújtotta felém a két kezét,
s tudom, igazat szólt, mit mondott, nem tréfa!
A másik azt zengte; a földről űzném el,
ha válaszom nem volna igen, és hiszem,
mert arca úgy feszült, sose volt még ilyen!
S kitartott mellettem imádva, hűséggel.
Apám, az egyikük oly nyalka, oly deli,
a szeme égő parázs, s hogyha rám figyel,
a szenvedélyt benne, s a tüzet látni kell,
termete robosztus, királyi, Isteni!
A másik meg, jó szónok, és úgy udvarol,
hogy szívem kigyúl, ha a hangját hallgatom,
s ha beszél, minden perc egy édes alkalom,
mint szirmos tavasszal, ha száz madár dalol.
Hát mondd meg jó Apám, hogy én most mit tegyek?
Melyiket bocsássam, melyiket marasszam?
Imákat mormolok Istenhez magamban,
segítsen ma nékem; bölcs, s okos hogy legyek?
Lányom! A bánatot az idő elássa!
Ott a szomszéd fia, nyalka, és jól beszél,
vágyik terád, s megvéd, ha jő a szembeszél -
s szerzel így magadnak, kettőt egy csapásra!
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, november 21 - 14:11
Permalink
:)Erzsike, ez nagyon
:)Erzsike, ez nagyon tetszett! Köszönöm az élményt.
hzsike
2013, november 21 - 21:22
Permalink
Örülök, hogy tetszett, kedves
Örülök, hogy tetszett, kedves Seám.
Ölellek.Zsike :)
belcorma
2013, november 21 - 20:43
Permalink
Hangulatos, tetszett! :)
Hangulatos, tetszett! :)
hzsike
2013, november 21 - 21:21
Permalink
Köszönöm szépen! :)
Köszönöm szépen! :)
barnaby
2013, november 21 - 21:45
Permalink
Nagyon jó történet,
Nagyon jó történet, megszívlelendő tanulsággal...a vers pedig a Tőled megszokott mívességgel megírva , kedves Zsike.Gratulálok szeretettel:B:)
hzsike
2013, november 22 - 10:40
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Barna! Örülök a kedves szavaidnak.
Szeretettel fogadtalak itt is: Zsike :)
hubart
2013, november 21 - 22:10
Permalink
:) Ezzel a hangulatos
:) Ezzel a hangulatos verssel visszavittél néhány évtizeddel a múltba, nagyon jól éreztem ott magam. A fiatalságunk nem volt könnyű korszaka az életünknek, de emberarca volt! Szeretettel olvastam szép versedet. :)
hzsike
2013, november 22 - 10:46
Permalink
Igen, valóban egy "régies"
Igen, valóban egy "régies" hangvételt szerettem volna megidézni a versemmel, én is nagyon szeretem, szerettem azokat az időket, korokat, amikor a "lovagok", még lovagiasak voltak. :)))
Jóérzéssel gondolok vissza a fiatal éveinkre...
Köszönöm, hogy eljöttél hozzám, kedves Feri.
Szeretettel fogadlak mindig:Zsike :)
hzsike
2013, november 22 - 10:51
Permalink
Nagyon jó érzékkel olvastad a
Nagyon jó érzékkel olvastad a versemet, kedves Joe! Tényleg úgy írtam, mintha egy "színi" előadás lenne az egész, kicsit megidézve ezzel a múltszázadi hangulatot, beszédstílust.
Köszönöm, hogy elolvastad! Örülök a kommentednek, és annak különösen, hogy tetszett a kis "előadás". :)
Szeretettel fogadtalak Téged is!
Zsike :)
Mysty Kata
2013, november 21 - 22:40
Permalink
A nevető harmadikra gondolt
A nevető harmadikra gondolt a papa! Élmény volt, szórakoztató!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, november 22 - 10:55
Permalink
Így igaz, kedves Katám, de
Így igaz, kedves Katám, de végül is a "lány" döntött", remélem jól! :)))
Örülök, hogy egy kis mosolyt csalhattam az arcodra.
Ölellek, szeretettel:Zsike :)
Haász Irén
2013, november 22 - 18:47
Permalink
Igen, a nevető
Igen, a nevető harmadik...:)))))))
hzsike
2013, november 23 - 18:22
Permalink
Neked is köszönöm a
Neked is köszönöm a látogatást, kedves Irénkém.
Ölellek, szeretettel:Zsike :)