Kígyóvonal 12
Kálmán munkája mellett időt szakított arra is, hogy Virággal foglalkozzék. Jól érezték magukat együtt, s olyan szorossá vált a kapcsolat közöttük, hogy a virágszálat olyasmivel is megrágalmazták, amire egyikük sem gondolt. Kálmán házigazdái, Bözsi néni meg a fogadott lánya mondott különösen rosszat róla, mert talán eladó volt a fogadott lány is.
–Engem nem foglalkoztatnak ezek a pletykák, én bízom Virágban, az érzelmeim iránta egyre erősödnek, és úgy érzem, hogy már része az életemnek.
– Majd kiderül, Kálmán, hogy kinek van igaza. Amit teszünk, azt csak magáért tesszük, rokonszenves nekünk, meg hát rokon is szegről-végről. Ibolya tudta meg, hogy a maga édesanyja, meg az ő édesanyja nemrégen még tartotta a rokonságot.
– Akkor mi is tovább őrizzük, folytatjuk a felfedezett rokonságot. Ugye, Ibolya?
– Még hasznát veheted ennek- mosolygott a lány.
Elfogyasztották ízletes ebédjüket, Bözsi néni nagyon jól főzött. Elköszöntek egymástól, Kázmér hazament, egy ideje már együtt laktak a szomszédban elfogadhatkörülmények között. Kálmán útja meg Virághoz vezetett, a délutánokat általában együtt töltötték, égett a szerelem a lelkükben, és igyekeztek minél több időt szánni egymásnak, sokszor arról is megfeledkeztek, hogy még mások is vannak körülöttük
– Messze laknak ezek a Dózsáék, Virágom. A falu egész hosszán kell végiggyalogolnom, hogy megtaláljalak. Gyors lépésekkel teszem meg az utat, hogy minél hamarabb ideérjek, és karomba ölelhesselek.
–Vártalak, türelmetlenül vártalak, kedvesem, mert üres minden percem, amit nem veled töltök.
És boldog együttlétben töltötték az időt, amíg Irénke kolléganő hazaérkezett. Virág megosztotta vele a szobáját, s ezt tette azért is, hogy ne feltételezhessenek a falu lakói olyasmit, ami ártana a jó hírének. S az estét olyan hosszúra nyújtották, hogy a késő éjszaka vetette haza Kálmánt. Már szégyenkeztek is Irénke előtt, de a jólneveltségükről is megfeledkeztek, olyan erős volt a vonzalmuk egymás iránt.
Másnap Kálmán magas lázzal ébredt, nem tudott iskolába menni, Virág pedig nem tudott úgy elmenni a lakása előtt, hogy be ne nézne hozzá, s annak a rövid szerelmes pillanatnak is nagyon örvendtek mind a ketten.
–Ugye minden gyógyszernél többet használ ez villámlátogatás, lehajolhatok hozzád, és csókommal gyógyítalak. De most már megyek is, mert nem fogom tudni igazolni a késésemet.
– Igaz bizonysága ez a néhány pillanat a te tiszta és őszinte szerelmednek. Aztán a gyermekekkel foglalkozz délután, és ne reám gondolj! Vidd magaddal a csókomat!
És forró együttlétben köszöntek el egymástól,mint máskor, mióta ismerték egymást.
Ahogy hét vége felé kezdett jobban lenni, Virág bejelentette, hogy haza kell látogatnia.
Mindig meglepték az ilyen bejelentései, mert tudott már róla, hogy a családnak van egy öreglegény barátja, és különösen az édesapja álma volt, hogy Virág hozzámenjen feleségül. Ő tudta, hogy ez Kálmánnak nem nagyon tetszik, de az apja akaratának nem tudott ellentmondani. Vakációk idején nehezen teltek napjaik, de így is megtalálták a módját, hogy szerelmüknek adózzanak. Az óvölgyi patak ott folyt Virágéktól nem messze, s a szép füves part, meg a patak vizének csöndes csobogása tökéletes, romantikus színtere volt szerelmüknek. Jó néhány nap eltelt, Virágnak kezdett nagyon hiányozni Kálmán, s az egyik vasárnap délután biciklire pattant, és elkarikázott Egerfügére. Váratlan meglepetés volt, Kálmánnak eszébe se jutott, hogy a patak partján, vén diófa alatt ölelheti meg szerelmét. De ez sem voltzavartalan. Kedves volt tanárai kereték felotthonában. Kálmán előre ment a vendégek fogadására, ő meg igyekezett jól megbújni a kertben, nehogy felfedezzék, hogy ő is itt vendégeskedik Kálmánnál.
– A veríték is ellepett, annyira féltem, hogy rám találnak – mondta Virág, miután a tanárok elmentek.
– Én meg úgy kísérgettem őket, nehogy eszükbe ne jusson a kertet is megnézni. Szerencsére nem is ültek sokáig.
Utánuk Virág is készülődni kezdett, és Kálmán újra magában maradt.