Kígyóvonal 13.

Az új iskolai év több váratlan eseményt is hozott. Az egyik az volt, hogy az iskolába érkezett a rajoni KISZ iskolai ügyekért felelős titkára, s nem az ellenőrzéssel volt elfoglalva, hanem Virággal. Őt vitte sétára a kertbe, és máris mondott neki szépeket, s azt is kilátásba helyezte, hogy rövidesen visszatér.

 Kálán elégedett volt, hogy rendeződtek a dolgai, nyugodtabbak lettek a napjai. Dolgozhatott is, és a szerelemre is jutott az idejéből. A csendes napokat azonban megzavarta a gyászos hír. Tragikus hirtelenséggel  elhunyt Vioa férje. Mindenkit felkavartak a történtek. Készülni kellett a temetésre. Kálmánt elkísért Virág is. A családból többen is ott voltak a gyászszertartáson, s este , lefekvéskor gondok adódtak. Nehezen sikerült mindenkinek fekvőhelyet biztosítani. Apa nagy jóindulattal mondta:

- A nagy kanapéra a fiatalokat fektessétek!

 – Mire gondol, édesapám? – kérdezte emelt hangon Etelka.

Az erős hangból Apa rögtön megértette, hogy valami szabályelleneset ajánlott, és töredelmesen mondta:

- Lányom, hát én csak jót akartam,

– s ezen az egész társaság jót nevetett. Felejtették egy pillanatra a tragédiát. Végül aztán mindenkinek került egy hely, lefeküdtek, valamelyest kipihenték magukat, s a délelőtti órákban bánatos szívvel elindultak haza. Violát már csak kislánya vigasztalta.

   Mint már addig sokszor, megmászták az emelkedőket, átjutottak a hullámzó dombokon, s visszaérkeztek virágoskertbe. Azzal a váratlan hírrel fogadtak őket, hogy képzeljék el, Kázmér megkérte a Joli kezét.

– Hogyhogy, hát ő is tudja, hogy Jolinak komoly udvarlója van, rövidesen összeházasodnak.

– Igen, de Kázmér se lát, se hall, annyira szerelmes kolléganőjébe.

Andris meg Joli rövidesen megkötötték a frigyet, s az ifjú férj lett a falu polgármestere. Igaz, nem sokáig, mert egy kedvezőbb fekvésű falu polgármesteri székébe huppant. Vadkert virágai lassan mind férjhez mentek. Kollégájuknak, Bálintnak jutott még egy virágszál. Kötött, izmos sportembe rvolt az a Bálint, jó tornatanár. Nagy nyereménynek számított, hogy nemsokára tornatanári katedrával lepték meg Óvölgyén. A régi társaságból már csak Kázmér, Virág és Kálmán maradt. Az életük egyáltalán nem volt zavartalan. Megjelent a faluban a nagy hatalmú Kiszes, és megzavarta az elmúlathatatlannak hitt szerelmet.   Így bőven volt oka Kálmánnak a féltékenységre. Láthatta, aki akarta, hogy Virág hajladozik, hol apja választottja, hol a nagyhatalmú Kiszes felé. Egy látogatásra még elment Kálmánnal.  Szívbeteg barátját keresték fel a szomszédos faluban. Tél volt, beláthatatlan hómezővel, s amikor este felé haza igyekeztek, egy farkas falka közeledett feléjük. Úgy látszott azonban, hogy jól imádkoztak, mert a farkasok elkerülték őket, s így szerencsésen hazaérkeztek..