Kígyóvonal - 16.

 A polgármester gyakran megfordult a szérűn; követte, hogyan teljesítik a kijelölt tervet, minél hamarabb és szemveszteség nélkül. Olyankor Kálmánnal is elbeszélgetett. Észrevette, hogy rokonszenves neki. Hamar be is bizonyította. Felajánlotta segítségét.

– Ki a gazda a háznál?- kérdezte meg néhány nap múlva.

Tudta, hogy Elek is otthon él, a családhoz tartozik.

  – Meg kellene változtatni a tulajdonjogot, átadni azt Eleknek. Így az Apa nevén semmi nem maradna. Az óriási jövedelem, amiért minden állami segítségtől megfosztottak, más névre kerülne, s nem lenne akadálya annak, hogy te megkapd az ösztöndíjat.

 – Nem tudnék eléggé hálás lenni, ha ez megvalósulna – reménykedett.

  És megvalósult. Olyan dokumentummal térhetett vissza az egyetemre, amely bizonyította, hogy Apának nincsen semmilyen jövedelme; és ő megkapta az ösztöndíjat, mert a tanulmányi eredménye megfelelt a követelményeknek.

    Otthon nehéz helyzetet hagyott. Egy apró kis tehene volt Apának, és egy pár ökre Eleknek. Mindenki úgy tudta, hogy azok az övéi.  A faluban megállíthatatlanul folyt a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Aludni sem hagyták az embereket; éjjel-nappal a nyakukon ültek, és addig győzködtek egy-egy gazdát, míg az végül beadta a derekát.  Apát meg Eleket sem hagyták ki. Ők azonban hallani sem akartak róla – különösen Elek -, hogy az ökrökkel, a kevés földjükkel, a mezőgazdasági felszerelésekkel belépjenek a kollektívgazdaságba. Mikor látták, hogy semmiképpen nem boldogulnak velük, azzal fenyegetőztek, hogy ha nem engedelmeskednek, Kálmánt menesztik az egyetemről.  Azzal Apát és Anyát nagyon megijesztették. Sokáig gondolkoztak, míg végül az a fonák helyzet állt elő, hogy a javak az Elek nevén szerepeltek, de Apa lépett be velük a közösbe. Néhány nap múlva megjelentek, s elhajtani akarták az ökröket. Az bántotta különösen a szemüket, hogy két olyan ökör nem volt a faluban, mint az Elekéi. Majd megint megjelentek, s a valamikori nagygazdából lett elnök azzal fenyegetőzött:

    - Ha tovább tiltakoznak, Kálmán már holnap itthon lesz, és nem büszkélkedhet azzal, hogy a faluban ő az első, aki egyetemet végez.

Végül azzal ért véget a közelharc, hogy erővel elhajtották  az ökröket.  A  felszerelésekért későbben jelentkeztek. Elek egy percig sem tudta elhinni, hogy soha nem kapja vissza jogos tulajdonát. Megviselték nagyon a történtek; kedvét veszítette, és a munkának is hátat fordított. Mélyen vallásos ember lett belőle, a biblia volt a mindennapi olvasmánya. Alaposan ismerte Isten igéit, naponta meglátogatta ismerőseit, és magyarázta a szent igéket. Ott maradtak ketten egy kis tehénnel, és éltek nagy-nagy szegénységben.