KÍGYÓVONAL 33.

Úgy döntött, hogy Radnóti Miklós kritikai cikkeit és tanulmányait dolgozza fel. A téma fehérfoltnak számított az irodalomtörténetben. Az elsők között volt, akik rendszeresen foglalkoztak a témával. Az anyaggyűjtésben magyarországi ismerősétől értékes segítséget kapott. Szép és képzett, fiatal lány volt az ismerős. Leveleiből kitűnt, hogy tetszett neki Kálmán. Közvetlen, könnyed szövegei elnyerték a lány tetszését.Segítsége jól fogott, de hamar megfeledkeztek egymásról. Kálmánt megragadta a választott téma, s máris sok időt szántelt a velevaló foglalkozásra. Pedig a félévi vizsgáira kellett volna összpontosítania! Négy kemény próba várta még félévkor. Leégni nem akart az előtt a professzor előtt, aki első vizsgáztatója volt az egyetemen, és lehetővé tette, hogy folytassa egyetemitanulmányait.EsztétikábólvizsgázottnálaKálmán,sakkorismétmegmutatta,hogyxvizsgázottnálaKálmán,sakkorismétmegmutatta, hogy  tudása nem emeli olyan magaslatba, ahol a diákok nem érhetik el. Kálmán már délelőtt bement az egyetemre, sétálgatott a folyosón. A professzor úr szólította meg.

–Úgy tudom, hogy délután vizsgáznak, elvtárs.

–Igen-igen, tanár úr, csak én egy kicsit hamarabb érkeztem. – No, akkor jöjjön velem! – és bevitte Kálmánt a szobájába. – Üljön le, elvtárs! – kínálta hellyel Kálmánt.

Közben benyúlt a zsebébe, és egy marék fehér cédulát tartott Kálmán elé.

 – Na, húzzon, elvtárs!

És Kálmán húzott.

– Tetszik, jó lesz, vagy választ egy másikat?

– Nem, nem, tanár úr, ez nagyon jó lesz.

– Akkor üljön le, szedje össze gondolatait, én meg közben megfőzöm a kávét.

Aztán kötetlenül elbeszélgettek a szoialista relizmusról meg az irodalomelmélet újdonságairól úgy, hogy a tanár úr meg volt elégedve. És Kálmán is magával. Az egész ötödik év másodikodik felét a hallgató ktudásának, felkészültségének felmérésére és érerésére fordították. Az ellenőrzés az államvizsgadolgozatok megvédésével kezdődött. Az irányítótanár Kálmánt a legjobb minősítéssel javasolta védésre. De, mert az Erdélyi Fiatalok Társaságáról nem tudott annyit, amennyit az elnök elvárt, egy jeggyel kisebb osztályzattal fogadta el a dolgozatát.

– Hogy nem tud az Erdélyi Fiatalokról? A Szegediek mellett őket is meg kellett volna ismernie!

– Úgy van, professzor úr, pótolni fogom a hiányt.

– Azt el is várom – zárta le a beszélgetést a professzor úr.

Bizonyára azért érdeklődött az Erdélyi Fiatalokról, mert maga is értékes tagja volt a Társaságnak.