KÍGYÓVONAL 52.

Kálmán látta, hogy barátja elfogadható egészségi állapotban van. Javaslatával kereste fel Pétert. Azt indítványozta, hogy alapítsanak baráti társaságot a református kollégium mellett, és segítsék az iskola munkáját. Péternek tetszett az ötlet. S anélkül, hogy valamit is mondott volna Kálmánnak, elkezdte a szervezést. Maga köré tömörítette az ismerőseit. Megtartották az első összejövetelt, és bemutatták a vezetőséget. A tagokat Péter jelölte ki. Magának szánta a jegyző funkciót, s elnöknek régi barátját ajánlotta. Kálmánnak az nem tetszett, hogy tényleg csak baráti alapon történt, mert a barát addig semmilyen munkában nem vett részt. Az elnökhelyettesi rangnak örvendhetett Kálmán. A történtekkel nem volt elégedett, s azt Péternek is elmondta.

– Én voltam a kezdeményező, s te másokkal hoztad létre az Erekfői Református Wesselényi Kollégium Baráti Társaságot.

Erre Péter csak annyit tudott mondani.

 – Együtt voltunk a kezdeményezők.

Kálmán nem folytatta tovább. A társaság munkájában egyáltalán nem vett részt. Ha találkozott Péterrel, szó nélkül hallgatta az elégedetlenkedését, hogy a fennebbvalók nem becsülik meg a munkáját. Telefonon közölte Kálmánnal, hogy Zelénkének sikerült a felvételije. Természetesen ő örömmel fogadta a hírt.

–Jó lenne, ha egy esztendő múlva, mi is így örvendhetnénk! Anikón van a sor, hogy remekeljen. Rögtön utána meg Borika következik.

Anikó érettségizett. Magyartanár szeretett volna lenni, de a néhány helyre annyi jelentkező volt, hogy a felvételit meg sem próbálta. Barátnőivel együtt a  közgazdaság szerelmesei lettek.Atanulásmellettpihenőtakartak,aközösérdeklődésűekülöncsoportotszerveztek. A biztonsági szervek nyomukba eredtek, s hamar megtalálták őket. Nem volt többé nyugtuk se nappal, se éjjel. Társaikról referálni kellett. Aki nem volt hajlandó, az többet szenvedett. Az üldözésektől kikészült a gyermek, tovább romlottak gyenge idegei. S akkor nem folytatta tovább idebent,az anyaországban talált menedéket. A zöldhatáron át indult az országból. Szülei otthon remegtek: szól vajon a fegyver, vagy tovább engedik? Borzalmas három napon át várták a híreket. Harmadik este csörögött a telefon.

– Halló, édesapám, nyugodjatok meg, szerencsésen elértük Debrecent.

 – Jól van, édes lányom, pihend ki magad, aztán jelentkezz az egyetemen! Folytasd a tanulmányaidat!

Ígérte, hogy azt fogja tenni, de munkahelyet talált, s elment dolgozni. Az egyetemi tanulmányainak folytatásáról teljesen megfeledkezett. Mindez a forradalmi események előtt egy hónappal történt. Amint csendesedtek a kedélyek, az élet kezdett nyugalomba jutni, Kálmán azonnal pakolt, s indult, hogy megkeresse gyermekét. Valahol Pest mellett talált rá, kifejezhetetlen nyomorban. Szólni se tudott hirtelen.  Csak állt, és nézelődött sokáig. Mikor magához tért, örülni tudott felszabadultan. Ezt Rózsának is elmondta. Megfogta Anikó kezét, és bevitte az egyetem közgazdasági karára. Ismertette a helyzetet, a kéréssel együtt.

– Azt szeretném, ha lányom folytathatná, és befejezhetné tanulmányait. Otthon most kezdte el a negyedévet.

Gondolkozás nélkül, azonnal válaszoltak neki:

– Adják be a leckekönyvet, hogy minél hamarabb kezdhesse az előadások látogatását. A harmadévet meg kell ismételnie.

Ezzel egy időre megoldódtak a család gondjai. Lánya ösztöndíjat kapott, anyagi gondjai nem voltak. Ez óriási segítség volt nekik, mert otthonról nem tudták segíteni. Be tudta végezni tanulmányait. Okleveles közgazdaként munkába állhatott. Nem a szakmájában kezdte. Tanára lett egy közgazdasági szakiskolának, és közgazdasági ismereteket tanított tizenöt évig. Aztán beteg lett, és m a is azzal küszködik. A gyógyulás nem akarja meglátogatni. Egyetlen fia, Gergő unokám sikerrel felvételizett az egyetemre jelentkezett ,és hallgatója lett a Szegedi, s hallgatója lett a Szegedi Tudományegyetemnek, kutatófizikán. Halk szavú, kevésbeszédű, zárkózott fiatalember. Kálmán próbálta bevonni a beszélgetéseikbe, de az unoka nem hagyja meggyőzni magát. Hallgat, és csak a maga belső világával van elfoglalva. A nagyszülők úgyis szeretik. Nagyanyjának van türelme, hogy kicsalogasson pár mondatot belőle. Együtt beszélik meg, melyek a legfrissebb eseményei az utóbbi napnak-napoknak. Kálmán meg csak a beteg lányára gondol. Bízott benne, hogy az ő tehetségével még sokáig dolgozhat, és alkothat. Borika egy évnyi késéssel követte nővérét. Szorgalma lassan érlelődött, de mire érettségizett, komoly, törekvő, érett személyiség lett belőle. Matematikára jelentkezett, de a felvételije nem sikerült.  S bár Kálmán minden erejével eldöntötte, hogy az egyetem erdőmérnöki karára felvételizik. Mikor arra készült, mutatta meg, hogy micsoda akaraterőt tartalékolt magának. Remek eredménnyel került be az egyetemre. Látóköre kitágult. A biológia mellett, még sok más is érdekelte. Elsősorban szakmai ismereteit, tudását gyarapította. Magyarországon végzett kétéves továbbképzőt. Aztán az álmai őt is elszólították otthonából. Megérezte azt az új levegőt, amely az anyaországban másképpen lengedezett, mint otthon. További tervei arra késztették, hogy letelepedjék az óhazában. Finom lelkű, nagyszívű teremtés. Nővére és a szülei mindig számíthatnak rá. Az erekfői lakásukra rátelepedett a magány. Senki nem nyitott rájuk ajtót. Kálmán életének legborúsabb éveit élte. A telefon váratlanul csörgött. Rózsa vette fel a kagylót. Sára hangjára ismert, amely vibrált az örömtől.

- Gyerekek, itthon vagyunk. Pétert megint megajándékozták az élettel. Annyira javult, hogy a munkáját továbbfolytathatja, de semmit nem szabad eltúloznia.