KÍGYÓVONAL 53.

 Péter vette át a kagylót.

- Itthon vagyok, Kálmán. És nyugodt. Azt tartom, hogy az ember az én helyzetemben örüljön minden napnak. Mindenik a sors ajándéka.  Én most elfogadható állapotban vagyok, mértékkel dolgozhatom is. Hátha visszafogadnak még tanárpótléknak! Téged meg sajnállak. Úgy hallom, hogy az egészséged napról napra romlik.

– Igen, Péter. Életemnek legborúsabb szakaszába értem. Nem élek, nem dolgozok. Nem létezik körülöttem senki, csak magammal vagyok elfoglalva, s olyasmit érzek, hogy magam számára sem létezem. Fájdalmat nem érzek, de valamitől – nem tudom, mitől – félek, és a sírás fojtogat. Hétfőn ismét be kell mennem a pszichiátriára. Ott a körülmények olyanok, hogy az állatok is rosszul éreznék magukat.

Mikor Kálmánt kiengedték a kórházból, valamivel jobban érezte magát. De levertsége, gyenge remegése, képzelgései tovább is beárnyékolták napjait. A kórházi kezelés után a friss,tiszta hegyi levegőre kívánkozott. Már az üdülőtelepek orvosai is jól ismerték. Kezelést azokon a helyeken is kapott. Bár népes tömeg tolongott, sétált körülötte, ő mégis a magánytól szenvedett. Ha a közérzete nem is volt mindig tökéletes, annyira mindig vállalkozott, hogy lemenjen egy-egy sétára .Ilyen körülmények között,Rózsa tökéletes segítőtársa és gondozója volt.  Önfeláldozóan mindent vállalt, annak ellenére, hogy Kálmántól semmit nem kapott. Tartotta a szakorvosokkal a kapcsolatot. Volt közöttük egy, aki tudta, mit kell tennie, hogy Kálmán állapota javuljon. Rózsa megkérdezte tőle,  mi lesz a férje sorsa? Az orvos válasza ennyi volt.

- Tíz év múlva meglátjuk. Vagy saját erejéből felgyógyul betegségéből, vagy lassan elhervad, mint a virág.

A gyógyszereket változtatta, kereste ő is azokat, melyekről tudta, hogy eredményesebb a hatásuk. Rózsáé volt a gond, hogy beszerezze azokat. Csak külföldön kapható orvosságokat is megszerezte. Nyári időszakokban meg elvitte egy kis hegyi levegőre, kezelésre a legjobb hírű gyógyfürdőkre. Egészen rossz állapotban volt azon a nyáron. Tusnádot választotta akkor pihenésre, gyógyulásra. Szegényes pénztárcával úgy indultak el, hogy ott a helyszínen bérelnek magánlakást, s kifőzdékben kosztoznak, hátha úgy olcsóbban megússzák a nyári üdülést.

Tiszta, rendezett, gondozott lakást találtak, s elhelyezkedtek.  Utánuk egy orvos házaspár érkezett– Kálmán csodálkozására – egész csirkefarmmal a kasban. Kedves, közvetlen emberek voltak. Kálmán általában éjszaka érezte nagyon rosszul magát, Rózsa akkor, éjnek idején kérte az orvos segítségét. Nem haragudott. Készségesen ment át hozzájuk. Megvizsgálta Kálmánt, s tanácsaival megnyugtatta. Másnap délelőtt a két gyerekes édesanya készítette az ebédet. Kívánatos, ízletes rántott grízzel kedveskedett Rózsának. Addig még soha nem ettek olyat, de azután elég gyakran az ő asztalukra is felkerült.