A letört gally fent látható,
S a vesztett végtagok,
Mintha még lennének,
Olyanok…
——
De láthatóvá tehető vajon
A tört remény?
Az elszállt hitet
Milyen módon őrzi meg a fény?
—–
Ha megkérgesedett a Lélek,
Hallgat, és keserű,
Milyen fényképen látható
A tovatűnt derű?
—–
Mint jelen éhségnek húsz éve
Rágott finom falat,
A lényeg tűnik nyomtalan,
S a látszat
Megmarad…
Hozzászólások
lnpeters
2011, december 21 - 06:36
Permalink
Nagyon szépen köszönöm,
Nagyon szépen köszönöm, Ildikó!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Toma
2011, december 21 - 07:02
Permalink
Gratulálok, Laci, az első a
Gratulálok, Laci, az első a sorban (számomra), ami kicsit más eszközökkel él, mint a korábbi verseid, és a lélek mélyebb rétegeibe merül. Jó vers.