Kitörés
Beküldte Sztancsik Éva - 2018, október 10 - 19:06
ködös
ablaküvegemen
lomhán csorgó pára
a félénk cseppeknek
útját csak por állja
s elegyet képezve
összekeverednek
csapások kanyarján
szürke csíkká lesznek
a
szoba
szűk
nem fér be a fény
kifakult kék szemem
sárgára cserélném
sárgára mint a Nap
hogy melegíthessen
s elolvadjon a föld
sarkából billenjen
tüze
perzselné
az eget
vérnarancs hevével
sugárzón égnék el
együtt a vén kékkel
és föld-szilánkokkal
repülnék mint angyal...
de még visszajönnék
hátha nem vigasztal
senki Más Tavasszal
(2018. október)
Hozzászólások
Sztancsik Éva
2018, október 10 - 19:08
Permalink
Még mindenekelőtt...bocsánat,
Még mindenekelőtt...bocsánat, hogy ilyen irományt is ide-teszek...tudom, ez az oldal nehezebben tolerálja az effélét. De ezt így akartam megjeleníteni és talán...megírom később más formában is. :)
Haász Irén
2018, október 11 - 14:52
Permalink
Ha jó a szabadvers, akkor
Ha jó a szabadvers, akkor nincs semmi baj...:)))))
Mint olyan, jó ez, Évikém!
Csilla
2018, október 15 - 14:34
Permalink
Szerintem a
Szerintem a központozatlanságra gondolt. :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Sztancsik Éva
2018, október 15 - 19:14
Permalink
Elnézést, de az előbbinél
Elnézést, de az előbbinél elcsúszott a rubrika.:) Köszönöm neked is, Csillám, igen...főképpen arra gondoltam. :)
Sztancsik Éva
2018, október 15 - 19:12
Permalink
Köszönöm szépen véleményed,
Köszönöm szépen véleményed, Irénkém. :)