Kollektív Tudattalan - a Lélek Szent Fellegvára
Túl határon,
Hamis álmon,
Anyagiság-délibábon,
Ahol a profán köddé lényegül,
S a világra csend-paplan terül;
Túl minden csüggedt, hallgatag koron,
Magasodik
Az Orom...
Fényes,
Titokzatos
Anyagtalan...
A Kollektív Tudattalan...
Bennünk sugárzó messzi partokon,
Az Orom...
Messze távol,
Egészen közel...
Ahol
Múlt,
Jelen
Együtt figyel,
Együtt énekel...
Múlt,
Jelen,
Jövő
Együtt ünnepel...
Éltre - halálra,
Békére - csatára,
A Lélek Szent Fellegvára...
Túl születésen,
Halotti toron,
Magasodik
Az Orom...
Ahol mindannyian
Egyek vagyunk,
Ahol Platónnal
Társaloghatunk...
Csillámlóan szép,
Ragyogó
Orom,
Ahol él a holt,
És épségben a rom...
Hatalmas fellegvár
Felhők alatt;
Magasló tornyok,
Pártázott falak;
Bár rabló, támadó akadna sok;
Védik az általunk teremtett
Archetípusok.
Ott van
Hamlet,
Rómeó,
Júlia,
Meg Odüsszeusz,
Láertész fia,
Kant és Rhadamanthüsz tartanak rendet,
Ott él,
Akit az ember megteremtett.
Míg áll a Lét,
És az Idő suhan;
Részei maradunk -
Mindannyian...
Ott minden érzést
Fénysugár fogad,
Szellő simogatja a falakat,
Nyár sóhajt,
Tél csikordul
Tavasz zizzen,
És tükrön át
Szeret minket
Az Isten...
Hozzászólások
Csilla
2019, március 3 - 03:20
Permalink
Gyönyörű és inspiráló. Bár én
Gyönyörű és inspiráló. Bár én valamiért a felhők fölé képzelem...
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2019, március 3 - 14:18
Permalink
Valahol ott is van - bár nem
Valahol ott is van - bár nem a a fizikai felhőréteg felett... Köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)