Kopott kötél
Beküldte titus56 - 2016, augusztus 26 - 18:05
Kopott kötél
Felbomlik lassan a körnek zárt egésze,
a mindenség tűfokán áthúzott zsineg,
a teremtés ujjára csomózott vége
lehull az éjben, már a fény sem menti meg.
Tüzes felhőkről, mint alácsüngő létra,
- mit az idő szélként rohanva megcibál -
úgy lóg alá fonalunk nyűtt maradéka,
szakadt szálain terpeszkedik a halál.