Korhadékfa

Kidőlt szálfán, tört reményen
idő farag kőkeményen.
Hámlik, foszlik a pozdorja,
eső mossa, szél sodorja.

Le is harap a hosszából,
vajon mi lesz e rossz fából?
Mert mohos már, szú is eszi,
taplógomba tönkreteszi.

Gerendának igen gyenge,
nem fogja a fejszepenge.
Ne is gondolj kocsirúdra,
itatóra, gémeskútra!

Lehetne tán egy darabja
– ha volna, ki megfaragja –,
lábprotézis, vagy más műrész,
de roncsolja már a fűrész.

Nem lesz soha kézre álló
gyufaszál vagy fogpiszkáló.
Így hát mégse verik dobra,
ő a végzet néma szobra.