Mysty Kata
Volt Anyám
 
Sírkertek lángrózsáit
koszorúba fonja
a megtartó szeretet.
Gyertyaláng fényében
halottunk kedves arca
mosolyog;
Lelkek könnyező öröme
ringatta a szendergőt
az öröklét legszebb álmaiba.

Volt Anyám...
"Korán meghalt".
Éltében szívét osztotta szét.
"Elfogyott, mint a gyertyaszál!"
Most fáklya ég sírja dombján.
Testét bajok, gondok fosztogatták...
Lelkét bármi rosszal ostorozták,
Kezét imába kulcsolta, s azt
Istennel megosztotta.
Mikor Hozzá elköltözött,
szívem bánat foglyaként küzdött,
pedig Atyám, Szabadítót küldött!
 
Általa megnyugodtam,
Előle már nem futottam.

http://www.youtube.com/watch?v=5GrerPcq1PQ&feature=youtu.be

Rég elment

Az édesanyák sirató énekét
sodorta ide... a menekülő éj!

"Elengedted,
de fájdalomban,
nehéz szívvel,
imába hajolva;
magadra hagyatván vársz.

Anyám rég elment,
mégis itt van mozdulatlan.
Féltve csak rám figyel,
mozdulataimban is követ.
-----------------------
Álmaim ágain köddé
sose válik a múlt;
Hazamegyek, mami vár
a kapu nyitott ajtaján.

Örömforrás minden szava,
- csakhogy látlak itthon, Kata!
Fényben úszik arca, - mosolya a harca...
szeme csillogó, zöld moha.

Adja szíve - lelkét mondván:
A papa boltba van, - jön mindjárt.
- Hoz friss szatmári kenyeret,
- Főztem krumplis rántottát neked.
-----------------------------------
              Anyám...
 Emlékezni , minden perc hozza Őt!
  Fogadja a hozzá menekülőt!

A hívó  "szeretet";-  érzem,  -  hevesebb,
egy szívverés kísérte dalban , halovány lángban,
forró látomásban.

Az édesanyák sirató énekét
sodorta ide... a menekülő éj!

"Elengedted,
de fájdalomban,
nehéz szívvel,
imába hajolva;
magadra hagyatván vársz.

A könnyek mossák át, amit
soha se törölhet ki semmi már.
-----------------
Ő - Te vagy már,
Te a nélkülefolytatás folyama,
és viszed magaddal
drága terhedet, hogy életed majd
tiszta sodrású lehessen
Vele! De, Nélküle! "

//////////////////////////////////////////

Sírodnál...
 
Eljöttem Hozzád, édes jó anyám,
Mondanám is: nem várhatok már.
- Kevésszer volt részed
 nyugodt merengésben,
pedig sokszor áhítoztál,
bensőséges beszédre!
 
Temetőkert köt ide örökre,
várakozásban itt is bővelkedve.

-Bár adhatnék vissza a sok jószóból!
Beszélgetni jöttem, de elered könnyem
 szószólóm lesz, és csak kicsit lesz könnyebb.
 
Élő lélekhidra lépek, utolérlek,
hangod hangommal még elérem.

/////////////////////////////////////
 

Mysty Kata

A temetőben

Reszkető kezében krizantém csokor,
a síron társa lészen majd egy rózsabokor.
Padra rogyik nagyanyó úgy imádkozik;
Könnyes szemmel "vissza" emlékezik...

arca mélyen fejkendőjébe rejtőzködik...
Kosarából gyertyát kotor elő...
- De messze is van a temető!
Pedig itt oly jó, oly megnyugtató,

a teher otthon már nyomasztó!
A hant virágszőnyege örök takaró;
az acélkék tüskés diócska is illatozó.
- Hívj már magadhoz engem is nagyapó!

Zöld levelű aranyliliom kedvesen figyel,
nyuszifül takaró nyugtatón fülel.
Ezüst színét egy Margitvirág nyújtja
tavaszt varázsol ide a sírra...

//////////////////////////////////////

Mysty Kata

Mindenszentekre

Kell a Te Fényed, Örök Fényességed!
Híven követ, és nem húz követ Rád!
Ha minden lélekben e szent Fény zenél,
porban is földerül - naposabb Remény!

Szentlelked keresztácsoló időt láttat,
kétkedő szíveket vérző lángba mártat,
Kitöltetésed nem egy magány mottója,
élők holnapjait sem bízod kontóra.

//////////////////////////////

Mysty Kata

Irgalom

Holt lelkek üdvét fejfákra rója,
kegyeletét lerója fénytűz arca.
Minden Halott lelke szentesül,
Szeretet oltárán Fénykeret ül...