Kupaktanács

Rég hazajött már a Riska;
kiül Julcsa meg Mariska
házuk elé a kispadra,
megtárgyalni, ki a gyatra.
Csatlakozik Borcsa, Terka,
négy vénasszony - egy kvaterka.

Árad a szó majd’ éjfélig,
hányják, vetik, megbeszélik,
mint a tudós professzorok,
hogy e világ merre forog.

Hallottátok?  – kezdi Julis –
Jaj, ez az ügy olyan muris,
ha nem igaz, fapad legyek,
el se mondom, inkább megyek…
De mivel nincs másra gondja,
végül mégiscsak elmondja:

Rossz utakon jár a Réka,
az a kényes, bögyös béka.
Azt beszélik, hogy a pappal…
Ráadásul, fényes nappal!

Mariska szól: – Tudod, lelkem,
akit az Úr erre felken…
Meg is tehet tán akármit,
hisz megmondta, a hit számít!
Bár a bűne jajt-kiáltó,
majd felmenti a Megváltó.

No de azért – mondja Borcsa –,
ez a dolog mégis furcsa!
Gondold végig, aztán éld át,
kitől vegyük a jó példát?!

Erről van szó – bólint Terka,
s véget érne a kvaterka,
ám a dolog mégsem ül el:
Réka arra jár, s fél füllel
hall valamit, tudni véli
a négy asszony őt beszéli.

– Nénéméknek nincs jobb dolga,
mást taposni le a porba?
Ki a Deákné vásznánál
nem volt jobb, ma hányadán áll?

Inkább imádkozni kéne,
Julcsa, Marcsa, Borcsa néne, 
no meg Terka! A szenteket
itt játsszák meg, mert kendteket
mára már csak az az alja
lelkiismeret furdalja!

2014. jan. 21.