Lánghajú nyár
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, február 7 - 14:37
Itt csak a jégrianásnak a hangjai zúgnak,
jégcsapok orgonasípja szórja szélbe a dalt.
Nélküled hiába szól, ez az éteri dallam,
nélküled hiába hirdeti szívem a vágyát.
Szökken-e szárba új tavaszom kéklő virága,
lobban-e tűzre még, az az édes, lánghajú nyár?
Enged-e új szerelembe, égőn beleesni,
s futhat-e révbe hajóm, a szenvedély vizein?
Hozzászólások
Szepesi Zsuzsanna
2017, február 9 - 17:20
Permalink
Drága Erzsike! Egyre mélyebb
Drága Erzsike! Egyre mélyebb tartalmakat jelenítesz, festesz! Gratulálok szeretettel!
Szepesi Zsuzsanna
Nagygyörgy Erzsébet
2017, február 9 - 18:02
Permalink
Kedves Zsuzsi!
Kedves Zsuzsi!
Nagyon örülök, ha így látod, nem reméltem, hogy igyekezetem a verseimen is meglászik majd, mindig többet szeretnék magamba szívni és magas fokon égetni lángom...Ölellek.
Erzsike