Lángtorkú madárkám

H.Gábor Erzsébet
Lángtorkú madárkám
 
Lángtorkú madárkám, kalitkád nyitva már,
szárnyalj a magasba, oda, hol nincs határ,
amíg a szabadság fényszeme csalogat -
hadd hallja mindenki, gyönyörű dalodat!
 
Annyira kellesz, de muszáj, hogy küldjelek,
ígérem, tehozzád, örökre hű leszek!
A szívem megszakad éretted, s jajongva
fonnálak örökre, szerető karomba!
 
Énnekem daloltál, tenéked daloltam, 
éveket belőled, magamnak raboltam,
s becsuktam ablakom - ne halljon senki se!
Istenem, hogy lehet szeretni ennyire!
 
Láttam, a szemedben csillogó könnyedet…
Megtettem mindent, hogy magamhoz kösselek,
megfosztva téged a gyönyörű világtól,
ahol a lelkekben fáklyaláng világol!
 
Madárkám, menj, siess, el kell, hogy küldjelek!
S ha majd a szívedben kétségek küzdenek,
kalitkád nyitva vár - örökre úgy hagyom -,
templom az, oltalom, akár a két karom!

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Csilla képe

Nem is tarthatod meg magadnak, ha igazán szereted. :-) Szép, szinte perzsel, ölellek :)

 

 

hzsike képe

Köszönöm, Csillám. 

Ölellek én is. :)