Lelkem kitárul
Beküldte Márkus László - 2015, október 27 - 19:30
Bíborszínű palástot varázsol
ezüstös fenyvesre a nap fénye.
A szajkó aranymálinkónak tűnik
e selymesen vibráló fényben.
Délceg hegycsúcs teríti
sötét bársonyát a völgyre.
Közeleg az est, fenyőágak végén
víg cinegék hintáznak csendesen.
Idilljüket apró kuvik zavarja meg.
Hazafelé ballag már az erdész,
vendéget kísért a bércre.
Hollópár kiabálja meg őket.
Lentebb apró kémény füstöt ereget,
ezüstös szerpentinen autó suhan.
Varázslatosan üde világba léptem,
új reményekkel tölti fel lelkem,
ha készséggel megnyitom neki.