Lepke az Isten tenyerén

Kíváncsi volt a kis lepke,
elkóborolt otthonától
fel a magas fellegekbe,
hol a fagyok szele csápol.

Rászállt az Úr tenyerére
dermedt szárnnyal megpihenni
- bár arcába tolult vére -,
tud a botor bátor lenni!

Gémberedett kicsi teste
remegett, mert félt is szegény,
de az Isten kegyét leste
az esendő lepkelegény.

És szólt az Úr: Üdvözöllek!
Látom, bennem bízva jöttél
szállást kérni; kit sors tör meg,
arra nálam nem köszönt tél!

Gyűjts erőt, és eltávozván
mondd majd el az embereknek,
ha jeges szív tér be hozzám,
melengetem, nem verem meg!

2013. dec. 18.