Lesz még idő?

Szeretni hívsz, nem mondok én nemet,
e zord világ maholnap eltemet.
Batyunk nehéz kolonccal van tele,
magunk cipeljük azt a hant fele…
 
Nem is tudom, tovább miért viszem,
gondot visel reám egy égi szem!
Aranyra hajt a kapzsi és ledér,
a szív, a szíved ennél többet ér!
 
Szeretni hívlak én, gyűlölni kár,
a sors kegyetlenül kimért, szikár.
Tanulj meg élni, óvni kell a jót, 
segítve mind a gyenge fáradót!
 
Tudunk csapást viselni emberül?
Hisz egyszer majd a sor reánk kerül!
Én addig annyi szépet mondanék...,
lesz még idő, ha jő a gond, a vég?
 

Hozzászólások

hzsike képe

Jó ilyet olvasni, ebben a szeretetnélküli világban. Bennem is felmerül olykor a kérdés, hogy vajon lesz-e még elég idő elmondani, megtenni mindazt, amit szeretnénk...

Sokatmondó, szép vers. Jóérzéssel olvastam.

Zsike

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Zsike!

 

Haász Irén képe

Szép ritmus, szép mondanivaló!

hubart képe

Köszönömszépen, kedves Irénke!

lnpeters képe

Lesz bizony! Amíg optimizmus van, élet is van!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Reménykedjünk! Köszönöm szépen, kedves Laci! 

Csilla képe

Szép üzenet, nagyszerű vers! Engem nem is a zárás, hanem az utolsó versszak első két sora foglalkoztat jobban. Szeretettel gtatulálok!

 

hubart képe

Azthiszem, az mindnyájunkat foglalkoztat, ha bevalljuk, ha nem, megsem akartam azzal befejezni a verset. Az elkerülhetetlen dolgok úgyis jönnek, de nem mindegy, hogy éljük meg ami még addig megadatik.   :) Köszönöm szépen, kedves szavaidat, Csillus! :)