Létezett-e Európa?

Liwell Omra Stahtid kolléga legújabb beadványára sem tudok egyebet válaszolni, mint az eddigi hatra: semmi okunk arra, hogy a jelenlegi Atlanti-óceán mérhetetlen és magányos keleti térségeiben valami Európa nevű kontinens létezését tételezzük fel.

A mesebeli földrész hajdani meglétét a természettudomány eredményei nem támogatják. 

Jó lenne, ha Stahtid kolléga észbe kapna, és visszatérne végre az egzakt tudományok nemes területére. 

Tarthatatlan helyzet, ha az áltudományok művelői éppen a tudományos testület prominens tagjainak tanulmányaiból nyernek lelkiismeretlen spekulációikhoz újabb ötleteket.

Egyéb sem hiányozna, mint nagy költséggel víz alatti régészeti expedíciót indítani a köztudottan fiktív Paris városának felkutatására.
Nomredt W. Wikonihr

akadémikus

(Atlantiszi Konföderáció Tudományos Akadémiája)
—-

Liwell elkeseredetten szorongatta a híres tudós nyilatkozatát. Ha Wikonihr erre az álláspontra helyezkedett, akkor a Tudományos Tanács azonnali hatállyal megvonhatja az ő projektjének támogatását. Egy fityinget sem kap többé Európa kutatására.

Most mi lesz?

——–

- Ilyet nem kérhetsz tőlem, fiam. - mondta egy óra múlva Krottedern professzor, Liwell egykori tanára. - Nem szállhatok vitába Wikonihr-ral. Nem akarom, hogy vénségemre kenyérproblémáim legyenek.

- Valaha Atlantisz volt a víz alatt, és Európa virágzott.

- Micsoda? Atlantisz víz alatt? Neked valami csakugyan az  agyadra ment, barátocskám!

—-

- Kérlek, drágám! - mosolygott nagy-nagy szeretettel Stenna,  Liwell felesége. -Gondolj a gyerekekre! Vagy ránk! Megér annyit az a nyavalyás Európa, hogy a család igya meg a levét?

- Kedves, Európa valóban létezett. Be tudom bizonyítani.

- Olyan bizonyítékokkal, amelyeket kénytelen elfogadni Wikonihr is?

- Nem, kedves, de ha a széles nyilvánosság elé viszem…

- Nem, Liwell! Lépj vissza! ismerd be, hogy neki van igaza!

———

A következő évben nagy esemény történt a család életében: nyaralni mentek. Wikonihr akadémikus személyes javaslatára segítette őket hozzá a Tudományos Tanács.

Az Atlanti-óceán mérhetetlen tömegei felett hajózva Liwell bátortalanul jegyezte meg:

- Valahol itt volt! Tőle délre pedig a Mediterráneum, más néven Földközi-tenger!

- Mese, drágám, nyugodj meg végre!

—-

Miszr-ben természetesen megnézték a három roppant alkahirai piramist.

- Ezek Európánál is idősebbek!

- Dehogy, apa! - javította ki a gyerek. - Azt tanultuk, a legnagyobbikat Binláden sejk építette négyezer-ötszáz évvel ezelőtt!

Liwell nem mert felelni…

——

- Európa hőse, a Kétszarvú Alexander ide is eljött. - nézett ki az ablakon Liwell. - Elfoglalta ezt az országot.

- Ebből elég! - vágta rá indulatosan Stenna,és nekiállt felöltözni.

- Ja, ne! Drágám, ne!

——

Európa nem volt. Sohasem létezett. Liwell Omra Stahtid, az egyre nagyobb tekintélyű tudós idővel megszokta, hogy ezt kell mondania…

 

Hozzászólások

hzsike képe

Remek fikció! Milyen ismerős "motívumok"! Nagyon benne vagyunk ebben mi is, a ma élők, a mai világ!  Inkább szomorúság amit most érzek...

lnpeters képe

Igen, a szituáció szomorú. Hogy ismétlődhet, az még szomorúbbá tesz.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Nem érzem kitalációnak. Egy lehetséges verzió a nem is olyan távoli jövőben, bár rajtunk múlik, hogy bekövetkezik-e.

lnpeters képe

Rajtunk, bizony. Az a gyanúm, hogy ilyesmi a Föld történetében már többször is megesett...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Szerintem, ha az egyensúly annyira megbillen (a hatalmas-kodás felé), hogy már lehetetlen a helyére állítani, akkor elkerülhetetlen a katasztrófa. Ez így nagyon általános, tudom, de több mint sejtés ez, hogy már többször is megesett... Atlantisz régóta foglalkoztat engem is. :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

 

Beleborzongtam csaknem valósul meg ez, de felé halad Európa...

Erzsike

lnpeters képe

Még be is következhet... Ezt hajtogatjuk mi is Atlantiszról...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Az az érzésem, ha egyszer vége lesz a világnak, az egésznek lesz vége, nem csak egy részének...:(