Lóhátról

Mysty Kata
Lóhátról...
 
Megkérdeztem én a tavaszt,
nyarat hoz-e, netán havat!
Lóhátról csak ennyit mondott,
Kíváncsiságod ostoroz!
 
Pillangó szállt, rajzolt napot,
szélben száguldó lovason.
Kikeleti színek szálltak;
fűre , fára, minden ágra.
 
Tavaszhírt majd nemsokára,
madárdal hoz, és kokárda.
Pegazuson röpül hozzánk,
Egy virágzó Magyarország!
 
2014.márc.15.
 

Mysty Kata
Vendel és Vandál
 
Jó lóra tett Vendel,
most magas lovon ül,
hisz jó posztra került...
Rég nyeregben is van,
és formába lendült.
 
Nincs már csikófoga
csak egy nagy - nagy toka
lóg a nyakán, amin
aranynyaklánc csillog,
 
vagy mint egy díszmadzag;
tartja kitűzőjét,
neve fityeg rajta.
Nem adná egy vak lóért
 
fontos posztját, törtet...
egy fenékkel két lovat
megül, ki sose hűl,
sőt izzad, mint hat ló!
 
Az ellenfele Vandál,
csak a pillanatra várt ,
összerúgták hát a patkót,
lelökte a magas lóról.

  Mysty Kata
Tanulj a lótól!
 
Szédületes vágtát
hímes réteken...
Lüktető menetelést
szélfútta végeken
 
Keresztbe tett fákat
ügetőn átugrani,
szennyezett folyóból
"tiszta vizet inni".
 
Édes nemes tüsszentést
a nyári forróságban...
Bátorító nyerítést
egy kietlen várban...
 
Andalító szendergést
 a hétköznapi létben...
Szelíd bátorítást
vak szédítő szirten...
 
Kivételes szeretetet
kiszáradt sík mezőn...
Rá jellemző ragaszkodást
égbe nyúló tetőn.