Májusi eső

Égi áldás hullott földre, fűre, fára,
mint a tömjén füstje  száll  a könnyű pára.

Előbukkan a nap, az arany pénzdarab,
de egy fösvény felhő menten beleharap.

Jön egy friss fuvallat, és arrább kotorja,
ő a köztisztaság hű égi motorja.

Hídba feszül ott fenn a tarka szivárvány,
drágakő a világ, s mi borostyánzárvány.

Patyolat a határ, közel jön a távol,
habos légvár épül akác illatából.

Majd ismét beborul mindennek dacára,
s hull az égi áldás földre, fűre, fára.