Március idusán
Beküldte lnpeters - 2017, március 16 - 00:24
Március idusán
A Múltunkba nézünk;
Sok élőnél elevenebb
Szellemet idézünk.
Zord, hideg Tavaszban
Zajlanak a Múltak,
Jeges árban fuldokolnak,
Vagy a mélybe hulltak.
Büszke Magyarságunk
Cafatokra tépve,
Ha a Múltunk meghal, mi sem
Maradhatunk élve.
Március idusán
Jelenünkre nézünk,
Most illik boldognak lennünk,
Mivel hogy most élünk.
Nem külső körülmény,
Pénz, vagy végzet árja,
A Boldogság a független
Emberlét csodája.
Petőfiék egykor
Élni, tenni mertek;
Körülményt teremt a felnőtt,
Kritizál a gyermek.
Március idusán
A Jövőbe látunk,
Egyszerű és dolgos, hasznos
Jövendőre vágyunk.