Mélyvörös borral űzzetek gondot (2.)

Mélytüzü borral űzd el a gondot,
csurran a kancsó, telt a pohár.
Hagyd el ez egyszer bánatod otthon…
Pajti! a szőlők mákonya vár!

Nincs szerető, ki szebb vigasz útra,
drága barát, víg szája, ha jár.
Hajtsd fel a kancsót! Félre ma búval,
Pajti!  a szőlők mákonya vár!

Karcos az íz, vagy cseppje is Éden?
Óbor! az ízben nincs ma határ.
Ódon a tipró-kádam a mélyben,
Pajti! a szőlők mákonya vár!

Párosan ízleld, híre maradjon,
szomjas utastól tiltani kár!
Benned erőt hűs íze fakasszon,
Pajti! a szőlők mákonya vár!

Mit neked ős hegy, bérc nemes éke,
míg a tövében pincefal áll,
s lenn  ama hordó-mélyben a béke,
Pajti! a szőlők mákonya vár!

Pincesorokban bújnak az árnyak,
hőt nyomorít higgadva a nyár,
érlel a csend benn, ősz aranyában
Pajti, a szőlők mákonya vár!