Mítosz bátyó októberben

Mítosz bátyó októberben
Keresi, hol van az ember...

Az Ősz csendesen mendegél,
Hull az elsárgult falevél,

Világ-sebek felfakadnak,
Üres szavak elszáradnak,

Halott félkész-szerelmeket
Nevet ki az utcagyerek,

És protokoll-beszédeket
Les az éhes egér-sereg,

Avarba gyúlt hazug álmok
Birtokolnák a világot,

De szárnya nő a szép
Tettnek;
Valahol
Mindig
Szeretnek...

Mítosz bátyó októberben
Már tudja, merre az
Ember.