Múlt, jelen, jövő
Beküldte hubart - 2023, március 5 - 14:15
A dráma fészke víg alom,
mely olykor-olykor borba fúlt;
nem könnyezem, de rí dalom:
saját hamvába holt a múlt.
Árpád dicső vitézinek
hiába kellett halnia?
Kinek segít, vajon, kinek
e mélabús nosztalgia?
A szűz jelen lányarca szép,
kelengye-álmokat szövő,
de sleppje más mocskába lép,
ha várja jószagú jövő.
Bilincsbe verve két kezünk,
gyötörnek szolgakételyek:
miránk mondják, hogy vétkezünk,
amíg világunk tévelyeg!
Hozzászólások
hzsike
2023, március 5 - 16:35
Permalink
Szeretettel gratulálok remek,
Szeretettel gratulálok remek, kifejező versedhez. :)
hubart
2023, március 6 - 11:53
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Zsike
Köszönöm szépen, kedves Zsike! :)
...
2023, március 6 - 01:44
Permalink
Versed dallama és odamondása
Versed dallama és odamondása lenyűgözött!
hubart
2023, március 6 - 11:54
Permalink
Örülök sszavaidnak, kedves
Örülök sszavaidnak, kedves Imre!